Két fajta cég létezik.
Az egyik, aki kihasználja a marketingben rejlő lehetőségeket – a saját lehetőségeihez képest maximálisan. Ez az a cég, amit megtalálnak a vevők, aki a régi és a folyamatosan érkező új vevőkkel korrekt kapcsolatban áll, aki szakértőnek számít a maga területén, akinek adnak a vevők a véleményére, akinél nem kizárólag akkor vásárolnak, ha fél áron ad termékeket, szolgáltatásokat. Egyszóval, ahol pörög az üzlet. Lehet, hogy nincs sok tőkéje, lehet, hogy még csak most indult el egy úton, az első, vagy akár a sokadik kampányainak az eredményét lesi – az biztos, hogy nem a nyári uborkaszezonra, a válságra, a vevők pénztelenségére hivatkozva ül a babérjain, hanem azon dolgozik, hogy tehetné jobbá az üzletét, hogy hozhatna több vevőt.
A másik, aki azt mondja, hogy a marketing drága, úgy sincs rá pénze, vagy felesleges pénzkidobásnak tartja. A vevők? Nyilván vannak néhányan ebben az esetben is, ha a cég működik. A kérdés, hogy mennyien? És hogy mennyien lehetnének még?
Mi különbözteti meg e két csoportot?
